2015. szeptember 30., szerda

ANGOL SAROK a Labor Caféban!



FIGYELEM! Angoltanárt keresel, de nincs pénzed? Nem tudod beosztani az időd úgy, hogy beleférjen egy intenzív tanfolyam?

MINI ANGLIA A LABOR CAFÉBAN, avagy kedvenc helyünk péntekenként nyelvi laborrá változik. 
Ha gondot jelent Neked, hogy nem gyakorlod a nyelvet, csak a nyelvtant magolod, péntekenként kettőkor nálunk a helyed! Márk és Alíz, két anglisztika szakos önkéntesünk mikro Angliát rendez be nálunk pár órára. Aki oda belép, már csak angolul szólalhat meg.  Még egy csodás tartalom a Laborban Tőletek, Nektek. Használjuk, építsük és épüljünk általa!
 Fantasztikus lehetőség ingyen a gyakorolni vágyóknak egy tea mellett :)

Nemzetközi Babahordozó Hét 2015 a LABOR CAFÉBAN!


NEMZETKÖZI BABAHORDOZÓ HÉT 2015

A Nemzetközi Babahordozó Hét
keretében hétfőn és szombaton programok a Labor Caféban:
2015.október 5-én, hétfőn, a Konferenciát követő programok

Helyszín: Labor Café (4400 Nyíregyháza, Szarvas u. 1. )

Baba-mama klubok találkozója:

12,30 Hordozó bemutató, Szambaba
13,00 Ukulele zenélés, tanulás Füzesséry Tiborral
13,30 Ebéd: Hot dog, közben Babaklub találkozó-beszélgetés
14,00 Szabó-Fige Tímea: A Möbius ruhák előnyei
14,30 Fekete Éva bemutatja a Labor Cafét és a hozzá kapcsolódó projekt lehetőségeit.
15,00 „Ha a nagyobb gyermek fogja a kicsik kezét.” beszélgetés a gyermekvállalásról Móré Marianna-nal, Tóthné Nagy Évával, Király-Bihari Edittel, Jávorné Erdei Renátával. Aki kérdez: Dr. Rácz Éva
15,30 Beszélgetés, a klubtalálkozó és a nap zárása.

Minden kedves érdeklődőt és bébit várunk szeretettel!:)

2015. szeptember 17., csütörtök

Kutatók Éjszakája a Labor Caféban!


50 óra megtöltendő - nem letöltendő!


Sokszor halljuk, hogy az iskolai közösségi szolgálatot a diákok egy gyorsan "letudnivaló", kötelezően teljesítendő, "semmi pluszt nem adó" dologként élik meg. Emögött nem minden esetben a diákok motiválatlansága húzódik meg. Sokan panaszkodnak arról, nem egyértelmű számukra, hogy mi a feladat. Előfordul, hogy csak álldogálnak ott órákat, majd hazamennek elégedetlenül, tele panaszkodnivalóval.
Szerintünk baromi fontos, hogy abban a viszonylag rövid időintervallumban, amiben a diákok nagy része először találkoznak az önkéntességgel, a közösségért végzett szolgálattal, érezzék, hogy igenis tettek valamit, hogy hozzájárultak valami fontoshoz, hogy kicsit jobbá tették a környezetüket, illetve hasznukra vált a szolgálat.
Ehhez azonban a befogadó helyek alapos szervező munkája, és a diákok megfelelő motiválása, útbaigazítása is elengedhetetlen. Az IKSz program sikeréhez pedig a szülők motiváltsága és tájékozottsága a témában legalább ennyire fontos.
Nincsenek irreális elvárásaink, ha azt mondjuk, szeretnénk, ha a diákok valódi, életreszóló tapasztalatot, tudást szereznének a közösségi szolgálatuk alatt, hiszen a lehetőség adott: csupán a megfelelő tájékoztatásra, iránymutatásra van szükség. Mint minden munkánál, itt is hasznos, hogy mint egy állásbörzén, a diákok élőben találkozhassanaka "munkáltatójukkal", hogy el tudják dönteni, hasznos-e számukra, érdekli-e őket egyáltalán az adott helyen végzett munka. 

Az Állampolgári Részvétel Hetén mindezekért a Labor Café "Ötven óra megtöltendő, nem letöltendő" címmel tájékoztató előadásokat szervez szülőknek és középiskolásoknak. 

Ha szeretnéd, hogy a közösségi szolgálatod életre szóló tapasztalat legyen, hogy ne érezd kidobott időnek az 50 órát, és szeretnél jófej, lelkes, jó célért küzdő civil szervezetekkel megismerkedni, akkor gyere el előadásaink egyikére, ahol civil szervezetek munkatársai lesznek segítségedre a közösségi szolgálati helyed tudatos megválasztásában!

Várunk szeretettel előadásainkon:

  • 24-én, csütörtökön 16:30-tól
  • 25-én, pénteken 14:00-tól !


2015. szeptember 1., kedd

Szeptember 3. A Jótékonyság Világnapja a Labor Caféban


Helyszín: Labor Café, Nyíregyháza, Szarvas utca 1-3.
Időpont: szeptember 3. 10:00-17:30 között!

A Labor Café minden olyan helyi kezdeményezésnek kinyitja ajtaját, akik a közösségét jót jól tesznek. A Varázsműhely munkája közel áll szívünkhöz, így rajtuk keresztül szeretnénk a Jótékonyság világnapja alkalmából eljuttatni iskolakezdési ajándékaitokat a rászoruló családoknak. 

Hozzatok szeptember 3-án 10-17:30 között egy megtöltött tolltartót a Laborba! 

Nem kell, hogy új legyen, nem kell, hogy tökéletes legyen a tartalma. Használható és tiszta legyen a felajánlott tolltartó. Vegyétek ki belőle a részeteket és tegyétek hozzá a magatokét az újabb jósághídhoz! Köszönjük!



Látogassatok el a Varázsműhely Facebook-oldalára és ismerkedjetek meg tevékenységükkel!

"Varázsműhely - a hátrányos helyzetű családok bútorainak, lakásának felújítása, szépítése Nyíregyházán, és a környező tanyabokrokban"

Társadalmi és kulturális kísérlet


A Labor Café unásig ismételt szlogenje, hogy ez egy kísérlet. Kísérlet, aminek keretében módunk van megvizsgálni, hogy bármely korosztályban, bármely társadalmi csoportban élő egyén, hogyan viszonyul ahhoz, ha kaphatna ingyen is valamit, de adakozhat is, ha úgy tetszik. Vajon megérti-e, hogy csak akkor lesz lehetősége ingyen csokihoz jutni legközelebb is, ha most mégsem veszi el ingyen, hanem ad valamennyit a közösbe. 

Kísérlet arra, hogy vajon megértjük-e, ez az egész nem egy bolondos alapítvány bolondos pénzpazarlása, mert a civilek mindig hülyeségekre költik a pénzt ahelyett, hogy az egészségügy, meg a szegények..., hanem ez egy nagyon komoly kutatás. Egy kutatás, amiből konkrétan és számokkal kimutathatóan megmutatkozik, milyen szociális érzékenységgel vagyunk felvértezve –vagy nem-, tudunk-e rendszerben és összefüggésekben gondolkodni, megtaláljuk-e ebben a lehetőségben a magunk életére vonatkoztatható előnyöket, képesek vagyunk-e kreatívan használni egy teret és hogy mennyit és mit vagyunk képesek áldozni azért, hogy egy az életünkre pozitív hatást gyakoroló jó ügy életben tudjon maradni.
  • Vajon ez a kezdeményezés túl lép-e azon a szinten, hogy az emberek a bezárása után keseregve mondják, hogy mindig be akartak menni, csak valahogy nem volt rá idő?
  • Vajon megtelik-e élettel alkohol, éjszakázás és hangos zene nélkül is? Vagy a közösség ledegradálja és pár hónap után kocsma lesz belőle?
  • Vajon elrettenti a látogatókat a visszatéréstől, hogy beszélgetést kezdeményezünk és egy csomót kérdezünk?
  •  Vajon elbizonytalanodnak és kényelmetlenül érzik majd magukat attól, hogy nem ugrál körülöttük a kegyeiket kereső pincér, hanem azt csinálnak, amit akarnak? 
  • Vajon kellemetlenebb érzés maguknak eldönteni, mit és mennyit adományoznak, vagy az a vissszatetszőbb, ha egy alapítvány megmondja mennyit kér valamiért cserébe?
  • Gyanakvással vagy érdeklődéssel telve lépnek be először? Vajon megértik és tovább is adják, amit megtanulnak az egészből? Tanulnak egyáltalán valamit belőle?

Ez egy komoly kutatás, aminek végén nagyon konkrétan kirajzolódik, hogy kicsinyesek, pesszimisták és fásultak vagyunk, ahogyan az eddigi statisztikák mutatják, vagy a lokális kis közösségek képesek fordítani a sztereotípiákon? 
Vagy az egész egyszerűen kutatásostól mindenestől elhal, mert nem veszi észre senki, hogy nyitva van?
Kíváncsian várjuk az eredményt. Dolgozunk rajta, hogy megértse mindenki, miért kezdtünk hozzá, miért fontos és hogyan működik. Addig is, fontos, hogy vedd ki belőle a részed és tedd hozzá a magadét!

Van mit vesztenünk

Nyíregyháza nevének említéskor a tőlünk távolabbi településen élők tíz mondatos készlettel machinálnak. Szóba kerül, hogy ez a világ vége, munkanélküliség van, meg "romahelyzet", de szép kis hely ez, ahogy hallották, és  az állatpark egyébként az maga a csoda. Ja! Meg, hogy náluk Pesten az irodában milyen sok a nyíregyházi és azok mind milyen jó arcok. Udvariasan mosolyogva válaszolok valamit, hogy innen nézve, ahol ő él, az a világ vége, itt hamarabb van világos, mint nálunk, meg a tirpák az nem egy pejoratív jelző, vagy hasonlók, de a szívem mélyén megbántva érzem magam. Mert ez nem egy rezervátum, ahol van egy állatkert, meg egy fürdő, körülötte meg „minden milyen szépen kiépült”. Még csak nem is az évente visszatérő, nagy visszhanggal rendelkező fesztivál miatt érdemes szóra ez a hely. 
Mivel eredendően nem „nyiregyi” vagyok, arra gondolok, mikor először jártam itt és egyből úgy döntöttem, hogy itt akarok élni, ha majd „nagy leszek”. A mezőváros egyszerű szépsége, élhető léptéke, az erdő és a  tó, de mindenek előtt az emberek kedvessége győzött meg. Pedig gyakran hallom panaszként az itt élőktől, hogy itt nincs semmi. Hát dehogy nincs! Itt vagyunk mi magunk. Erre is van egy sor sirám válaszként, hogy az emberek fásultak, utálatosak, mindenki rohan meg ilyenek. Igen. Mindenki rohan. Mi is. Vagyis? Vagyis le kéne  lelassulnunk! Nem igaz, hogy nem lehet.

A Labor Café annak a húsz évnek az eredménye, amióta én itt élek és gondolkodom. Legtöbbször azon, hogy kéne csinálni valamit. Együtt. Nem egy rendezvényt, vagy egy látványosságot vagy ilyesmit, hanem kéne csinálni valamit, amitől láthatóak lesznek azok, akik miatt én itt telepedtem le. Ezalatt a húsz év alatt bennem megérett az igény arra, hogy azokat az embereket, akik miatt annak idején megszerettem ezt a helyet, most akár egyesével is megismerjem. Kell egy hely, mert hát mindenkit nem hívhatok meg otthonra.

Sok veszteni valóm van tehát azzal, ha ez a kezdeményezés elhal. Egyfelől igazuk lesz azoknak, akik szerint „ilyesmit? Itt? Normális vagy?”, másfelől pedig végtelen elkeseredéssel fogom konstatálni, hogy még a „nincs az embereknek pénze ilyesmire” mondattal nem lefedhető, pusztán a jóságért magáért létrehozott kezdeményezések sem találnak már gondozó kezeket ebben a rideg világban, ahol azt gondoltam, ez a mi "Szabolcsországunk" az egyetlen sziget, ahol még maradt szabad szemmel is jól látható jóság. Nem olyan pénzbe kerülős, hanem az a sima eredendő.

A személyes összeomlásom mellett a közös tét is nagy, hiszen ez a kísérleti projekt sokak érdeklődését irányította közösségünkre. Sokak figyelik reménykedve, vagy szkeptikusan, mit kezdünk mi egy ekkora lehetőséggel. Vajon képesek vagyunk-e élni vele és életben tartani a tüzet, ami mellett mindig leülhet a vándor, amit az összefogás táplál és ami annyira kedves mindannyiunknak, hogy nem akarunk mellőle elmenni soha. Azt a tüzet, ami az összefogás hiányában elhamvad, szürke, üres, kiégett foltot hagyva maga után.
Sok a veszteni valónk. Ne hagyjuk leégni ezt a jó kis tüzet!

- Fekete Éva gondolatai

Rajtunk a világ szeme

Fontos küldetés számunkra a Labor Café. Lehetőségünk van kísérletezni, a közösség összefogásának erejét mérni közel egy éven át. Olyan kihívás ez és olyan lehetőség, aminek eredménye mindenképpen nagyot fog szólni. Ha sikeres, ha mindent elsöprő erejű támogatottsága fenntarthatóvá teszi, azzal példaként járhatunk elől, Magyarországon az elsők között. 


Duplán elmondhatjuk, hogy rajtunk a világ szeme, hiszen elsőnek lenni valamiben, amit sokan szkepticizmussal fogadnak, eleve teremt egy fókuszt. De abban a régióban, ami rengeteg sztereotípiával küzd hosszú évtizedek óta, lesújtó általános közvélekedésről árulkodó ragadványnevek sorát aggatták rá, ott még nagyobb jelentősége van annak, hogy egy 100%-ban az itt élők társadalmi, morális és erkölcsi felkészültségére alapozott kezdeményezés hogyan szerepel. 
Mi, itt élőkként, mindig is éreztük, hogy ez a térség nem lemaradott, nem „sötét” és nem leszakadó azokban az alapvető értékekben, amit egy vendég első benyomásként megtapasztalhat. Ezek: az önzetlen segítség, a kedvesség, tisztesség és odaadó vendégszeretet. Ezek azok a dolgok, amikre alapozva bele mertünk vágni ebbe a munkába. Hisszük, hogy mifelénk van hagyománya az értékek megőrzésének, gondozásának, az itt élők, ha szűkölködnek is valamiben, azt nem a kedvesség és az összefogás képessége.
Rajtunk a világ szeme. 
Mi, nyíregyháziak elsőként vizsgázunk ilyen látványosan összefogásból és becsületből. Ha a Labor Café életben marad adományaink és közös munkánk nyomán, büszkék lehetünk mindannyian, mert olyan közösségben élünk, ahol még él a jó iránti önzetlen igény és azért tenni is képesek vagyunk. Ha ez valóban bebizonyosodik, az alapjaiban változtatja meg a közgondolkodást rólunk, nyíregyháziakról és az önkéntes alapon, nonprofit módon működtetett közösségi kezdeményezések megítéléséről.
- Fekete Éva, a Labor Café ötletgazdája