December 5. Az önkéntesség világnapja
Ma van az önkéntesség világnapja. Ebből az alkalomból mi mással is jelentkezhetne a Tabulapláza Alapítvány Labor Café projektjének blogja, mint egy önkéntesünk írásával. Fogadjátok szeretettel Tombor Tünde gondolatait.
---
Napsütés a
Laborban! Avagy, az adományozó mosolyok mögött lévő emberek
Odakint a szürke, olykor esős, sőt már havazós
őszből a télbe forduló időjárás. Idebent a Labor Cafeban nem
ez a helyzet. Ha nagyon csöpögős akarok lenni – és miért ne
lehetnék az- úgy fogalmaznék, hogy napsütés, szivárvány,
szeretet van!!! Most pedig ki is fejteném miért irom ezt.
Önkéntesként a kávézóban igyekszem tölteni szabad időm
egy nagyobb részét. Egyszerűen szeretem ahogyan ez a hely lüktet,
teret enged a képzeletemnek, nekem, szervezhetek, tervezhetek... De
ezek mellett, amit most ki szeretnék emelni, az valami egészen más.
Ahogy minap álltam a pult mögött, nyilt az ajtó és hatalmas
mosollyal egy férfi és egy nő lépett be, kezükben sárga
táskával. Ahogyan közeledtek felém már láttam a biztos
lépteiket - mondhatnám, hogy mint akik haza jöttek - tudtam, nem
először járnak itt. Majd Kovács István bemutatkozva átadta a
táskát, amelyben Lego creatoros, citys kis csomagos épitő játékok
voltak, melyeket megvásárolt, majd felajánlotta a Mikulás
akciónkhoz (ennek során gyűjtünk játékokat, édességeket,
tartós élelmiszert, és rászoruló gyermekeknek fogunk csomagot
késziteni és kiszállitan), a mlette álló hölgy is kedvesen
mosolyogva bólogatott. Nekem személy szerint kimondhatatlnul
felemelő érzést adott a szeretetnek ilyen fajta megnyilvánulása.
Mosolyuk és csillogó szempárjaikban beragyogták a kávézó
falait. Én is csak mosolyogtam és köszöntem a gesztusukat. Utolsó
mondatuk az volt: „Jövünk még!” Ott forgott bennem a gondolat,
hogy mennyi ilyen jó lelkű és szeretet teljes, adakozó ember
fordult már itt meg nálunk, a fennálásunk óta. Nagyon sokan
vagytok!!! Nem tudok mindenkit név szerint ebben a bejegyzésben
megemliteni, de vannak, akikkel én magam is találkoztam, mint a
fentebbi történet szereplőivel. De elég rá néznem a
vizforralóra- amelyet mindig, amikor bejövök, használok, mert egy
finom teát mindig szívesen elfogyasztok- melyet Boldizsár Magdolna
vásárolt számunkra, de ő az, aki ha megy nagybevásárolni, akkor
jut a kosarában hely a Labor Cafenak is, tasakos leves,
mosogatószer, édesitőszer, rágcsa, kávé, tea…éppen minidg,
amit lát hogy hiányzik vagy kifogyóban van. És ezek mellett még
programot is szervezett nálunk, társasjáték klubbot. De
emlithetném Szilágyi-Bécsi Timeát, aki minden hónapban az
úrnánkban helyez el egy nagyobb összeget, mellyel támogatja a
kávézó fennmaradását. Akár hányszor látom a mozdulatát,
ahogyan a pénzt az urnába helyezi, örömmel tölt el, mert látom
mekkora szeretettel teszi. Mondta is hogy : ..”az érzés a
lényeg...jó helyre adom...” Sokan vannak, akik amikor jönnek
szinte sohasem üres kézzel érkeznek, hanem egy tea, cukor,
csokoládé, rágcsa, wc papír, szemeteszsák,
fénymásolópapir...Márkusné Judit, Lázár Fruzsina édesanyjával
és kisöccsével, Simai Hajnika...A nálunk jelnyelv klubot szervező
és tartó Fazekas Dóra és csapata a teraszunkon lévő
virágládáinkat töltötték meg gyönyörű virágokkal, melyekre
öröm ránézni.
Ez a blog bejegyzésem azért született meg,
hogy ti, akik olvassátok, hogy adományozóink nem arctalan valakik,
hanem szeretettel teli, a kávézót szerető, annak fennmaradását
akaró emberek, akinek már sok kellemes perce kötődik a kávézóhoz.
Nem tudok mindenkit név szerint emliteni, mert sokan vagytok...a
függönyre nézve OTOTEX kft, a számitógép melyen gépelek itt
bent a kávézóban Mastermind Számitástechnikai kft, asztalok Deme
Roli, nyomtatónk Ineterelectronic kft...és még nagyon sokan
mások!!!
Köszönet mindenkinek, aki kiveszi a részét,
hozzá teszi a magáét a kávézó életéhez!!
